Hiába próbálták a szüleim megszerettetni velem, nem ment. A paradicsomos káposzta és a káposztás tészta hosszú évekre elég volt ahhoz, hogy messziről elkerüljem ezt a zöldséget. A káposzta nekem a téli kötelezők egyike volt: szürke, szomorkás, nehéz illatú.
Aztán néhány éve Sándor gazda egy kertlátogatás alkalmával megajándékozott egy gyönyörű lilakáposztával – és mellé az ő családjuk titkos receptjével. Nem fűztem hozzá nagy reményt, de udvariasságból elkészítettem. Aztán megkóstoltam, és… bejött.
Az a roppanós, édeskés, enyhén fűszeres íz teljesen más volt, mint amit valaha a káposztáról gondoltam.
Ezen felbuzdulva belemélyedtem a káposzta világába – és ehhez tökéletes segítség volt a MyFarm téli előfizetése, mert kéthetente érkezett valamilyen új káposzta a kosaramban. Egyik héten fejes káposzta, másikon vöröskáposzta, később kelkáposzta, fodros kel vagy kínai kel, sőt, egyszer még bimbós kel is. Volt, hogy savanyú káposzta került a csomagba, máskor friss, roppanós fejes, amit salátának is használtam. Minden alkalommal kísérleteztem – és minden falat újabb meglepetés volt.
A zöldség, amit félreismerünk
Ha csokoládéból csak egyfélét lehetne kapni, fellázadnánk. Mégis természetesnek vesszük, hogy a zöldségesnél egyetlen típusú fejes káposzta vár. Pedig Magyarországon tucatnyi fajta terem – fejes, vörös, kel, bimbós, kínai, savanyúra szánt és friss salátának való.
A különbség nemcsak a színükben vagy a formájukban van: az ízük, az állaguk, a viselkedésük hő hatására teljesen más. A vöröskáposzta roppanós és fűszeres, a kelkáposzta selymes és földes, a bimbós kel diós és mély ízű, a kínai kel pedig friss, szinte ropog a szádban.
Mégis, a legtöbb boltban egyetlen, maximum 2 fajta sorakozik a rekeszekben – az, amit a nagyüzem tud gyorsan, olcsón és vegyszerekkel nevelni. A többiek – a ritkák, a karakteresek, a magyar tájfajták – megmaradnak a kiskertekben, piacokon, vagy olyan gazdáknál, akik még hisznek abban, hogy az íz fontosabb, mint az uniformizált külső.
„A káposzta akkor a legszebb, ha hagyják önmaga lenni”
A MyFarm kertjeiben minden káposzta más. Hartán a fejeseket sűrű, agyagos földbe ültetik, Nagykőrösön a lilák kapnak több napfényt, Hajdúhadházán pedig a bimbós kel virágzik a leghosszabb ideig.
„A káposzta makacs növény” – mondja az egyik gazda mosolyogva. „Nem szereti, ha kapkodnak vele. De ha türelmes vagy, meghálálja.”
Ezekben a kertekben nincs vegyszer, nincs ipari műtrágya. Van helyette forgatás, komposzt, esővíz, kézi munka. És van idő. A káposzta így lesz élő, illatos, édes – nem tökéletes, de igazi.
A gazdák szerint a magyar fajták különösen érzékenyek az időjárásra: a tavaszi fagy, a forró nyár, a hatalmas UV sugárzás vagy az aszály könnyen megtizedeli a termést. De a természethez igazodva mégis működik. És pont ettől lesz más.
Savanyú, sült, párolt – mind ugyanaz, mégis más
A káposzta egyik legszebb tulajdonsága, hogy minden állapotában új arcát mutatja. Nyersen friss, reszelt salátaként édes. Sütve karamellizálódik, diósan pirul. Párolva puhán olvad a szájban. Savanyítva pedig probiotikus szuperélelmiszer, amit a világ most fedez fel újra – miközben mi, magyarok, sosem hagytuk el teljesen.
A MyFarm előfizetői egyre többet kísérleteznek új fermentált változatokkal: gyömbéres, fokhagymás, csípős-savanyú káposztákkal, amik friss salátákhoz, tálakhoz is illenek. Ezek nem az a „nehezen emészthető téli köret”, hanem friss, élő étel – tele élettel, baktériummal, energiával.
Egy falat, ami visszahoz a földre
Amikor egy szelet sült lilakáposztát villával kettévágok és a karamellizált szél roppan a fogam alatt, minden újraértelmeződik.
Ez már nem a „paradicsomos káposzta” gyerekkora, hanem a föld, a gazda, az évszak íze.
A káposzta megtanít arra, hogy az egyszerű dolgokban is lehet mélység.
És hogy a sokszínűség nem luxus – hanem alap.
Mézes-fokhagymás sült lilakáposzta
Ha egy igazán egyszerű, mégis különleges káposztás ételt keresel, próbáld ki ezt: a sütő elvégzi helyetted a munkát, az eredmény pedig karamellás, illatos és meglepően finom.
Hozzávalók:
1 kisebb fej lilakáposzta, 2 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál méz, 1 gerezd fokhagyma (zúzva), só, bors.
A lilakáposztát vastagabb szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, meglocsoljuk olajjal, megsózzuk, megborsozzuk, megcsorgatjuk mézzel, majd rászórjuk a fokhagymát.
200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük, amíg a széle karamellizálódik és enyhén megpirul.
Kívül roppanós, belül omlós, édeskés és sós egyszerre – az a fajta étel, amit még azok is megszeretnek, akik korábban messziről kerülték a káposztát.
Egy új korszak zöldsége
A káposzta ma már nem a „szegények étele”. A vegyszermentes, sokféle hazai káposzta a fenntartható gasztronómia egyik legizgalmasabb főszereplője lett.
Ha legközelebb piacra mész, nézd meg más szemmel: válassz lilát a zöld helyett, vagy fodrosat a sima helyett.
És ha egyszer megérzed a különbséget – az édes illatot, a roppanást, a természet ízét –, többé nem fogod azt mondani, hogy „nem szeretem a káposztát”.
Mert nem a káposztát nem szerettük... csak még nem ismertük eléggé.
És ha szeretnéd, hogy télen hónapokon át a legfinomabb, vegyszermentes zöldségek érkezzenek egyenesen az ajtódig szállítva, köztük a legszebb káposzták is, akkor csatlakozz a MyFarm téli szezonjához – most még megteheted.
